Miért nevetünk a vicceken?

A viccek mindig is fontos szerepet töltöttek be a mindennapokban, hiszen bárhol, bármikor képesek arra, hogy nevetésre késztessék az embereket. A humoros tartalmak az offline és az online felületeken is megtalálhatók, de nem feltétlenül kell szövegekre, írásos anyagokra gondolni, hiszen ma már videók, képek, gifek és úgynevezett mémek által is formát ölthetnek a poénok.

A viccek hatása az emberi testre

A viccek jellemzően rövid, csattanóval végződő történetfoszlányok, melyek a képzelet szüleményeként jönnek létre és általában ismeretlen szerzőtől származnak. De vajon mi okozza a nevetést? Erre a kérdésre már Sigmund Freud is kereste a választ az 1900-as években, és egy egész disszertációt írt arról, hogy szerinte mi váltja ki a vidámságot az érintettekből a vicces tartalmak hallatán. Kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a tréfás történetek feszültséget generálnak a hallgatókban, majd a csattanó elhangzásakor a tudatalattiban kialakuló stresszérzet egy jóízű kacagásban oldódik fel.

A nevetéshez humor is kell

A mindennapokban gyakran lejátszódik a jelenet, hogy valaki épp a viccmesélés végére ér, de egy-két ember arcán csak kényszeres mosoly jelenik meg. Tény, hogy nem minden vicc poénos, főként, ha az illetőnek nincs érzéke ahhoz, hogy elő tudja adni a történetet, párbeszédet. Ugyanakkor a kommunikációs csatorna másik végén álló emberek személyisége, humorra való fogékonysága is nagymértékben meghatározza azt, hogy végül nevetésben törnek-e majd ki, vagy fapofával távoznak a teremből. Ha a csattanó hallatán a jelenlévők kacaja megtölti a teret, akkor az azt jelenti, hogy az előadó át tudta adni a közönségnek a poént, a hallgatók pedig könnyen rá tudtak hangolódni a vicc stílusára, történetére, szereplőire.